Párkapcsolatban élek, nagyon jó, de… Sok ember él olyan kapcsolatban, ahol valójában nem boldog. Két dolgot tehetne az ember vagy változtat a kapcsolat minőségén azzal, hogy megnyílik és megbeszéli a problémát a Társával és reménykedik, hogy közösen megoldják a problémát vagy kilép a kapcsolatból.
Az esetek 80%-aban félnek mindkét dolgot megtenni. Ha az első lehetőség mellett döntenek, akkor van esély jobbá tenni, illetve megmenteni a kapcsolatot, ha nem, akkor arra ítélik magukat, hogy megy az idő és nem tisztelik magukat, sem Társukat annyira, hogy adnak egymásnak egy újabb esélyt a boldogságra és a kapcsolatot,,börtönné” alakítják és kezdődik az egymásra való mutogatás. Igen-igen, a párkapcsolathoz két emberre van szükség olyan nincs, hogy csak ő vagy én vagyok a hibás, ketten kellünk mindenhez. ☺
A problémás helyzetek, amik ilyenkor előkerülhetnek:
- az egyik fél folyamatosan lealáz (szóban, tettben, esetleg fizikailag is bántalmaz)
- nem értékel semmilyen formában sem (nem vagyok elég jó…)
- túl erős függőség- kötődés alakult ki a másik felé (a másik fél úgy érzi, nem boldogulna egyedül az életben a Társa nélkül)
- mindig megmondja a tutit (Ő lett a főnök)
- nevelni akar (Ő lett Apu vagy Anyu)
- megcsal (vagy Te Őt)
- a szerelmeskedés ritkább vagy teljesen eltűnik (barátként élünk egymás mellett)
- féltékeny a partner vagy esetleg mi lettünk azok
A féltékenységről kicsit bővebben, hiszen napjainkban ez az érzés sajnos olyan természetes lassan, mint az evés és az ivás. Ki ne érezte volna már? Hm? Mindenkiben megtalálható, de nem mindegy milyen mértékben van jelen az életedben a ,,zöldszemű szörny”. Van, aki szereti, mert picit a küzdelemre sarkalja és ez egy ideig, óráig izgalmas, főleg ha a versengés sikerrel zárul és elborít az érzés, hogy ÉN vagyok a győztes. De megkérdezném tőled, hogy miben? Nem is gondolnánk, hogy e mögött az érzés mögött az önbizalom elvesztése áll. Legyünk őszinték, valójában nem hisszük el, hogy a párunk igazán szeret minket. Ennél fontosabb kérdés az, hogy Te szereted-e igazán Önmagad, mert ha Te rendben vagy a párkapcsolatod is rendben lesz.
Müller Péter:
Az igaz visszatér, ne félj!
Az igazi táncban az a legszebb, ha messzire röpül tőled a társad, de te egyedül, magányosan pörögve is tudod, hogy visszatér hozzád. Ha nem tér vissza, nem volt igazi tánc.
Ha szerelmes vagy, minden táncról azt képzeled, hogy igazi. Nem az!
Vannak szép táncok, örömteli táncok, pillanatnyi boldogságot, kéjt és önfeledtséget adó táncok – de nem igaziak.
Az igaz tánc kibírja a távolságot. Kibírja az öregedést. Kibírja az elengedést.
Kibírja, hogy sokáig nem látom, nem ölel, nincs mellettem, máshol jár, messze jár, nem is gondol rám… de a közös zenét mégis hallja, s ha eljön az ideje, visszatér hozzám, és együtt forgunk tovább.
Az igazi táncospárnak az a titka, hogy közös a zenéjük, és csak ők ketten hallják az egész világon. És ha ez a zene szól, egymásra gondolnak, s tudják, hogy ők összetartoznak.
Az ilyen tánc ritka manapság. Az igaz visszatér, ne félj! A nem igaziért pedig nem kár.