A félelemtől a szabadságig

Emlékszem egyszer betörtek hozzánk. Mit tud ilyenkor tenni az ember? Megpróbálja elfelejteni az egészet és megpróbál túllépni rajta. Igen, csak sajnos az én esetemben ez nem ment ilyen könnyen. Rettegtem, nem tudtam rendesen aludni, minden apró zajra felébredtem. Napközben is azt vártam, mikor történik meg ez az egész újra. Akkor mentem el Klaudiához, amikor már szinte képtelen voltam lehunyni a szemem. Amire emlékszem, hogy olyan érzés volt az oldás mintha csak beszélgetnénk, csak épp csukott szemmel. Különböző képek, érzések kerültek bennem a felszínre. Azt a ragyogó nap szimbólumot a mai napig sem felejtem. A találkozásunk után már aznap jól aludtam és másnap kipihenten ébredtem. Eltűnt a szorongató rossz érzés és a félelmem is. Ami azért volt érdekes, mert amikor erről a témáról beszéltem valakinek vagy csak gondoltam rá, mindig éreztem a belső félelmet, amit ez a betörés kiváltott bennem. Ma már nyugodtan alszom! ☺

Nagyon köszönöm neked!

K.Anikó

Comments are closed.